Múlthét pénteken, november 26-án, egy érdekes felvonulásba cseppentem bele. Nem tudtam róla, bár olvasok váci sajtót eleget, de valahogy elkerülte a figyelmemet a meghívó.
Utólag rákeresve persze rögtön beugrott, hogy tavaly is volt már ilyen. Szóval Vác remete (neve)napjának ünnepére gyűltek össze az emberek. Érdekes, mert a helyi sajtó sem tudja, hogy most névnap, vagy csak egy ún. emléknap volt ez.
Vác honlapján Vác Remete Ünnepe néven fut, dunakanyar.hu-n Vác Remete Névnapja, vaconlin.hu-n Remete-nap a cikkben Vácz Remetére emlékeztek. Szóval elég nagy kavar van a fejekben.
A programon több civil szervezet is részt vett, a fő szervező a Váci Múzeum Egyesület mellett Váci Dunakanyar Regionális Turisztikai Egyesület, Vendégvárók Váci Egyesülete, továbbá közreműködtek a Madách Imre gimnázium tanulói és a Harmónia Kórus.
A megemlékezés olyan "vácira" sikeredett. Az egyesületek tagjain kívül szerintem mások nem voltak jelen. Érdekes volt, hogy a Káptalan utcában vonult végig a tömeg, ami így olyan "bocsi, hogy itt vagyunk" hangulatú volt. A dobszóló valahogy nem illet bele a képbe, mert a dobos, egy szüreti felvonulás szintjére emelte a hangulatot. Hiányoltam, hogy a kórus egy szép gregorián énekkel esetleg emelkedettebbé tehette volna az ünnepet. Ha már egy szent életű (boldoggá avatott) katolikus keresztény emberről szólt a megemlékezés. Sajnos az ősi magyar pogány rítusok összemosása a magyar "ős"kereszténységgel jellegzetes gondolkodásmódja a mai társadalomnak.
Osztom viszont Philipp Frigyes (városunk főépítésze) gondolatát, hogy a város tényleg nem használja ki Vác remetét, legendáját, jellegzetes alakját, és kívánom neki, hogy sikerüljön megerősíteni a remetével kapcsolatos lokálpatriótizmust.
